Szivárványon legelésző szárnyas tehén

öööö. hmm. yep. élek még. eléggé. tehát, így tudok gépelni meg minden. most még csak azt sem tudom mondani, hogy nem történt velem semmi egy ideje, mert bár nem túl izgalmasak, de ezért történtek dolgok. pölö elkezdtem a kreatív írás képzést. bizony. szóval most kreatív írok. még verseket is!!! pedig hát én olyat nem szoktam. most a tehenek, persze sértődötten azt mondják, hogy mást sem. ami csak félig igaz. vagy inkább háromnegyednyire. régebben kifejezetten sokat írtam. még blogot is. de most annyi sorozatot kell néznem dolgom van, hogy erre kevesebb idő jut. meg amúgy is blogot úgy lehet írni, ha késő este van és az ember totálisan fel van pörögve. 

nem tudom, amúgy, hogy így mit kellene írnom...Cica még él. ő is. sokat játszik a szentem, amiért én bántom, mert inkább velem foglalkozna annyit...pénteken voltunk "hegyet"mászni. ami jó volt, meg kellett is már, mert sok rajtam a felesleges zsírréteg. ami nem túl szép. bezzeg a tehenek elirigylik tőlem. most meg itthon (értsd: vidéken a büdös Budapest helyett) vagyunk egy napot, mielőtt újra elkezdődik a suli. meg nekem végre valahára a munka. amitől rettegek, de nagyon várom. remélem túl fogom élni az első napot, aztán utána sorban a többit is.fejben már elköltöttem az első négy havi fizetésem, szóval ennek más nagyon ideje volt. szeretném, ha nagyrészt el tudnom már tartani magam. az szuper lenne. mondjuk akkor ragaszkodom egy igazi kisállathoz...és nem egy olyanhoz, amit most birtoklok szívem csücske formájában. persze, attól még őt is megtartjuk, mert nem cseréljük le holmi kismacskákra.

mi van még? hm. animecon. osztálytalálkozó, amiről igazából csak annyit lehet mondani, hogy az is kell néha. születésnap(ok). felfedeztük, hogy a lidl édességkínálata a legcsodásb. dolce gusto piccolo...na az is igen remek. biciklizés, ami mesés volt, mert van új szupergyönyörűséges bicikliút itt nálunk vidéken. nagyon vadregényes, meg patakmenti, este vadleses. és még a csöpp párom is, aki amúgy nem biciklikompatibilis, hajlandó volt tekerni rajta. és el sem esett!! hiphiphurrá meg tapsvihar neki innen a kibertérből is.

jajj, azt nem is említettem, hogy amúgy nekem most házi feladat lenne a naplóírás, amit el is kezdtem szorgalmasan, csak aztán mindig elfelejtem. szóval vegyük úgy, hogy ez most itt a pótlás.

most viszont szaladok is, mert ma még be akarom fejezni a Sailor Moon első évadát.

természetesen a szivárványon legelésző szárnyas tehenek már össze is vesztek azon, hogy ki melyik senshi legyen, szóval inkább kihúzom nekik kalapból.

Lunáris prizma ereje, változtass át engem! - Tsukino Usagi

sukiyo

augusztus 30. ama neves nap, amikor lezárul az általam olyan nagyon várt szakirányú továbbképzésre a jelentkezés. persze most gondolhatjátok, hogy naés? hát jelentkezni kell addig, aztán jóccakát.

ooo, hát persze. mintha az olyan egyszerű lenne a mai magyar egyetemi bürokrácia setét erdejében, ködös ingoványában, feneketlen (s krákenes) tavában. szóval yep. az nem úgy megy ám, hogy csak úgy jelentkezik az ember. mintha amúgy nem lenne eléggé görcsben amiatt, hogy felveszik-e. nem, véres verejtékkel küzdjön csak meg azért, hogy esetleg a nagyokosok azt mondhassák, bocs, de te nem kellesz nekünk. 

az e-mailekre nem válaszolnak, a telefont nem veszik fel (egyiket sem a 100 közül) MUNKAIDŐBEN!!! de mivel kreatív írás a képzés neve, majd írok egy novellát a kínjaimról, hátha akkor jelentkezési lap nélkül is felvesznek. vagy nem? a remény hal meg utoljára, ugyebár mondják a bölcsek. szóval mától nevem legyen Remény, mert a neurózis megöli az idegeimet, majd szép lassan engem is. 

szóval röviden tömören az a nyári program. meg azért diákmunkám is vagyok, csak hogy még kevésbé legyen csodás. de igazából egy szavam se lehet, mert ugyan sokat keresni nem fogok, viszont nem rossz, és ha egy könyv megtetszik azt elhozhatom. ma is szereztem magamnak 5 (ÖT!!!) ingyenkönyvet. ami azért elég kellemes tud lenni. :) ez legalább kárpótol a jelentkezési stagnálás és információhiány miatt. 

viszont most elég is a rinyálásból, mert a szivárványon legelésző szárnyas tehenek kávézni akarnak, aztán kiülni a medencébe este (amit még persze nekem fel is kell állítanom, mert ők nem akarják megmozdítani azt az isteni lábukat), hogy megnézzék a csillaghullást.

sukiyo

na, nem kell megijedni, mert most kivételesen nem valódi PÁNIKról van szó (bár mostanában annyira nem jó a a hangulatom a valószínűsíthető vitaminhiányom miatt), hanem arról, hogy elkezdtem parázni. mert mi van, ha nem vesznek fel a képzésre, amire még nem is jelentkeztem? mi van, ha nem találok igen hamar munkát? mi van, ha nem találok Budapesten munkát? mi van, ha semmi nem úgy alakul, ahogy azt szeretném? szóval hiszti a köbön. és ez nem túl fun. meg meleg is van, ami szintén eléggé kikészít. meg kupi, meg kosz stb. az emeleten, szóval takarítani kellene. és mindjárt vége a nyárnak. és bár az ellenkezőjét ígértem, nem tudtam haladni a fordítással, és a gyakornoki feladatommal is elég ramatyul állok. szóval jajj nekem. amúgy megkaptam szerdán a második diplomámat, szóval wííííííííííííííííííí! kétdiplomás, munkanélküli "értelmiségi" vagyok. bár a terminológia annyira nem bölcsész képzés kifejezetten, de a magyar alapszak meg nagyon az volt. jajj, hiányzik az irodalom. mármint tanulós szempontból, mert olvasni olvasok eleget azért. kicsit a napokban túlzásba is vittem, mert mióta szerdán befejeztem a Hárún és a mesék tengerét, befaltam még 3 relatíve vékonyabb regényt (darabonként ~300 oldal). szóval azt azért nem mondhatom, hogy az irodalom teljesen kikopott volna az életemből. höhö.

amúgy voltunk babanézőben a múlt héten. jajj, hát meg kell zabálni a kis bogarat. ugyan még csak 2 hetes múlt, de már most olyan ereje van a kis vasgyúrónak, hogy én totálisan irigy vagyok rá. úgy pakolja ide-oda azt az apró kis (szuperredundancia, de ez van) cukorborsó testét, hogy meg kell őrülni tőle. láttára rögtön riadót is fújtak a hormonjaim, hogy aztán szívemcsücskét (a szintén "értelmiségi", frissdiplomást), aki hipertürelmes meg minden, rögtön ki is akasztottam (mert azt nem szereti, ha a jövővel zaklatom, meg erőszakos vagyok). de azt mindenképp meg kell állapítani, hogy majd elolvad, mikor bébik közelében van (meg macskák és pugok, úgy általában cuki állatok...és sütemények...meg Lego-figurák. hát na, van ilyen. egy kis mályvacukor a lelkem. kekszre teszem, majd megeszem.)

igazság szerint, csak hisztizni, pánikolni, meg helyzetjelenteni voltam. gondoltam beszámolok arról, hogy nem történik velem úgy igazán semmit.

a szivárványon legelésző szárnyas tehenek is gondolják, hogy mehhh, aztán visszafekszenek a hűtőládájukba, mert ők azt is megtehetik. limonádét szürcsölnek és agyzsibbasztó meséket néznek. irigylésre méltó csodalényei ők az univerzumnak.

Remélem: igen?
Remélem: nem?
- Tudom: úgy lesz
jó, ahogyan lesz.

- Fodor Ákos -

sukiyo

figyi, milyen hamar jöttem megint! de csak azért, mert hisztis hangulatom van. jelenleg két egyetemi képzés és nulla munka között vagyok. csodás mi? szóval nincs jó kedvem, meg amúgy is. meleg van, meg nyár, unalom, kevesebbet látom a cicát, takarítani kéne stbstbstb. millió és egy helyre küldtem el az önéletrajzom, de van ahonnan nem is írtak vissza. vagy túlképzett vagyok, vagy alul, nincs gyakorlatom, miért vagyok pályakezdő, betöltötte belső munkatárs, amúgy meg hagyjál minket békén nem érdekelsz, mert nőnemű vagy meg öregszel, biztos rögtön szülni is akarsz, SICC!

bepróbálkoztam a kedves megyém legcukibb városában megpályázható szuperbiztos ebbőlúgysefogszmeggazdagodni diákmunkával is. kitöltöttem a lapot, beírtam, hogy egész kicseszett nyáron ráérek, mert csak annyi lenne a dolgom alapvetően, hogy keresek valamennyi minimális pénzt. kipipáltam a 3 munkát, ami érdekel, csupa bölcsészeknek valót (könyvtár, múzeum 1, múzeum 2). hát nem megkaptam lehetőségnek a legretkebbet (amit -  of course - be se jelöltem)? na mindegy. egyekutyamacskavíziló, bemegyek holnap, megérdeklődöm mit kellene tennem, aztán megpróbálom kibőgni magamnak, hogy akármit is kell csinálni, az ne a szabadban kelljen, mert ott 100% megőrülök a melegtől.

nem hiszem amúgy, hogy olyan hihetetlenül nagyok lennének az igényeim. van két diplomám, amiket valamennyire szeretnék azért hasznosítani. mindegyik elég flexibilis, amivel elég sok dologhoz hozzá lehet nyúlni. bármi, ami kultúra, kutatás, média alapból belefér, aztán jöhet mellé még millió adminisztratív feladat, dokumentáció, fordítás, monoton rettenetek. de erre lettem "kiképezve", szóval tényleg az is jöhet. 

életem álma persze megvan, szerkesztés, könyvkiadás, kijavítani az átlagos helyesíráshiányt a magyar online sajtóban (remélem ebben volt most 3 súlyos hiba legalább). 

jó, ne rinyáljak, mert gyakornoki helyem az van, de az is olyan, hogy kell valami, csináld ezt, aztán szaladj a diplomáddal messze innen, mert ha egyszer megcsináltad ingyen, akkor máskor is csináld úgy. ez lehet kicsit nem igaz, mert pont a gyakorlati helyünkön mondták, hogy szeretnének egyszer(!!!) a távoli és jómódú jövőben felvenni egy aktív kis terminátort (én! én! ÉÉÉÉÉÉN! léccilécci! prettyprettyplease! zuperplox! na, tudod, hogy én vagyok a legügyesebb kis aranygaluska, meg nekem vannak teheneim is <3), de a jövő az egy elég tág fogalom, és lehet éhen halok addigra, mire meghirdetik az állást. 

de hiszek annak és abban, amit az okosok mondanak (és nem annak, amit a sok ignoráns, vesszenekabölcsészek, leveledbüfé nem bölcsész imád hangoztatni), hogy szükség van a bölcsészekre, méghozzá nem is kicsi. mert mi vagyunk az értelmiség (bárcsak tudnám, hogy kell annak lenni és hogy lesz abból pénz), ami állítólag kell egy társadalom működéséhez. meg egyéb okokból is jó, hogy vagyunk.

szóval lesz még nekem munkám. inkább legyen később (de csak egy kicsivel) és szupercsudijó, mint most olyan, amihez nem kellett volna az érettségi után még 5 ( + a 2015/2016-os tanévvel együtt 6) évet tanulnom.

most megyek tehenek tovább rinyálni. remélem szerettek munkanélküli, a nyáron relatíve hallgatói jogviszony nélküli, csakszimplán könyvmoly/sorozatjunkie/lassandelelkesenfordítóként is, és nem hagytok el mindenki kedvenc volt szaktárs nemeziséért, akinek bezzeg már van munkája. *?@#$!!!

Egészen biztos,

hogy előbb-utóbb ez vagy

az lesz, így vagy úgy.

-Fodor Ákos -

sukiyo

hosszú idő után ismét jelentkezem, de mindössze azért, hogy illő búcsút vehessek egy nagyon fontos valakitől. név szerint Kiwa Katsukitól, szeretett laptopomtól, aki immáron 5 boldog éve szolgál hűségesen.

Kiwa, csodálatos gép vagy, és a hibáiddal együtt szeretlek. rengeteg izgalmas élmény van már mögöttünk, rengeteg film és sorozat, szakdolgozatok, egyetemi tételek, sok-sok játék. nehezen tudom elképzelni nélküled az életem, de eljött az ideje, hogy átadjalak másnak, aki szintén annyira fog szeretni, mint én. a mai az utolsó napunk együtt és nagyon fogsz hiányozni, viszont ígérem, találkozunk még; gondozni foglak és letakarítom a kijelződ, figyelni fogok arra, hogy minél tovább köztünk maradhass ilyen állapotban. hihetetlenül jó laptop vagy. és ne feledd, nekem mindig te leszel az első és egyetlen Kiwa Katsuki.

Ui.: majd együtt elnevezzük az utódodat ;)

és persze a szivárványon legelésző teheneknek is nagyon fogsz hiányozni, gyanítom gyakran fogják nálad tölteni az időt, mikor én épp untatom őket

és mivel utoljára együtt Gossip Girlt néztünk:

Néha már csak annyi idő marad, hogy legutoljára megöleljük egymást és aztán elengedjük.

sukiyo

-kérdik a tehenek.

a helyzet valamelyest változatlan. még mindig pánikbeteg vagyok (sajnos), még mindig rengeteget olvasok (nem is volt kérdés...), meg nézem a sorozataimat, egy koreai csodát fordítok, játszok, tanulok, főzök, a párommal (aki egy kis mazsola) és a barátaimmal töltöm a napjaim.

hála az égnek, nem olyan rossz a helyzet, mint amitől nyáron még rettegtem. so-so be tudok járni az órákra, és a tanáraim tudják, elfogadják, megértik a problémám és támogatnak, segítenek. szóval ez nagyon jó. és szerencsésnek érzem magam emiatt. és még de sincs.

azt hiszem, valamelyest javult is a helyzet. ritkábban van problémám a tömegközlekedéssel, egyedül is el tudok menni boltba, suliba, ügyeket intézni. sőt, néha úgy érzem (magamtól!), hogy szívesen elmennék ide-oda. még állatkertben is voltunk a Retekkel nem olyan rég, és csak délután akadtam ki a tömegtől meg a hangzavartól. a legrosszabb az 1 órás vonat hétvégente oda-vissza. így aztán megszokottá vált, hogy kevesebbet megyek haza, elkerülve így a pánikot.továbbra is a legtöbb gondot az okozza, ha nem tudom uralni a helyzetet, nem én döntök az időmről, vagy ha nem látom előre a dolgok végét, eredményét. türelmetlen vagyok, ingerlékeny és gonosz ilyenkor. és a pánikommal nem tudok mit kezdeni. rögeszméim vannak, kényszercselekszem. mindig kell, hogy legyen nálam víz, savlekötő, hányinger elleni gyógyszer, könyv, zene és a csoda, ami segít: az elsősegély csepp. de ha pánikrohamom van, igazából szinte mindegy, hogy minden nálam van-e. mert akkor csak a pánik számít. nem tudok elvonatkoztatni tőle és az egyetlen dolog, ami még eszembe jut közben az a szégyen. mert borzasztóan szégyellem magam közben. és azt hiszem, ez a legrosszabb benne. irtózatosan kellemetlenül érzem magam, és nem tudok könnyen megnyugodni, csak mikor a roham elmúlik. ilyenkor hihetetlenül gyerekesen is viselkedem. és félek, hogy valaki egyszer odajön hozzám és megkérdezi, hogy miért sírok. vagy megjegyzi, hogy ennyi idősen nem kellene így viselkedni. szóval ja. néha nem könnyű. de vannak, akik segítenek, és bár mikor rám erőltetnek dolgokat, kicsit utálom őket. de tudom, hogy igazuk van, és jól csinálják, amit csinálnak. 

és azt is tudom, hogy egyszer meg fogok teljesen gyógyulni. csak nem megy könnyen. a szivárványon legelésző szárnyas tehenek pedig addig is lélekemelő könyvekkel látnak el.

Fölépíteni
és belakni magamat
napmintnapmintnap.

- Fodor Ákos -

sukiyo

aktivizálódtam. mármint magamhoz képest, mert rövid időn belül (és nem relatíve rövid időn belül) másodszor járok itt. az aktivizálódás lehet, egy kicsit túl merész kifejezés...nem mintha számítana. szóval még mindig biblioterápia. végre egy új indok, mikor kedves családom felhördül, és rákérdez, hogy minek vettem már megint 10 új könyvet? mert lassan már a könyvvásárlás is luxus lesz. a könyvtárszoba - amit nagyon szeretnék - már most is az. pedig milyen jó is lenne. meg a könyvmentő lift az erkélyre tűz esetére, amivel a legfontosabb ingóságaimat kimenthetem (laptop, könyvek, sorozatok/filmek... ebben a sorrendben). pedig az nem lenne olyan bonyolult, én már szépen megterveztem. de bízzunk a legjobbakban. új polc(ok)ra is lenne szükségem, mert a frissen ábécé sorrendbe rakott és könyvtári pontossággal feljegyzett, rendszerezett könyveim már igencsak átmentek japán metróutasokba. 

kicsit szomorú vagyok, mert befejeztem ezt a könyvet. mert ennek bizony rögtön kellene a folytatása.de arra még várnom kell október végéig.az még nagyon messze van. de erős vagyok. nagyon erős, mert megtehetném, hogy a befejező novellát elolvasom angolul. de nem teszem, mert azt tiszteletlenségnek érezném Willemmel szemben. ő férfi főszereplő. a második kötetben az ő egy évét olvashatjuk el az ismételt találkozásig. és én nem akarom lelőni a poént úgy, hogy nem tudom mi történt vele abban az egy ismeretlen évben. szóval valahogy ki kell bírnom. addig kénytelen leszek mást olvasni. a kérdés, hogy mit.

mikor nagyon jó könyvet olvasok, után nehezen választok újabbat. egyrészt nem akarok ugyanolyat olvasni (de nagyon mást sem, mert nem vagyok abban a hangulatban még, tehát történelmi regény után nem lehet rögtön disztópiát, ponyva után szépirodalmat, misztikus után misztikátlant "átlagost" - kell az átmenet). másrészt félek, nehogy sokkal rosszabb könyv kerüljön a kezem ügyébe. mert akkor csak csalódott leszek, és újra akarom olvasni az épp befejezett csodát. kicsit rögeszmés vagyok a könyvekkel. vagy nem olyan kicsit.

van néhány nem könyvmoly ismerősöm, akik szerint valamelyest zakkant vagyok. ami nem igaz, csak nem értik, milyen ez. én meg azt nem értem, hogy lehet úgy élni, hogy nem olvasol valamit folyamatosan, legalább 1-2 oldalt elalvás előtt. én mindig olvasok valamit, de mindig csak egyet. (furának tartom, mikor valaki egyszerre több könyvet olvas, úgy érzem nem adja meg a történetnek a kellő tiszteletet, odafigyelést). akárhova megyek, mindig van nálam könyv. ha moziba vagy színházba akkor is. nem érzem magam jól meg biztonságban, ha nem érzem a súlyát a táskámban. újabban ugyan gyakran vagyok lázadó, mert csak tablet van nálam, de olyankor érzem is, hogy valami nem oké (bár olyankor tulajdonképpen egy egész könyvtárat cipelek).ha az az eset áll elő, hogy egy könyv végén járok az induláskor, inkább viszek magammal kettőt. nehogy előforduljon az a rémséges állapot, hogy épp nem olvasok semmit. 

bár most épp ez van, de csak azért, mert ülepítem a Csak egy napot (Gayle Forman). és még nem választottam ki a remélhetőleg méltó követőt. jó könyv után sokkal nehezebb választani, mert amíg nem ránt be, úgyis folyamatosan azon jár az eszem, hogy az előző milyen remek volt.

szóval most épp várom, hogy megnyugodjon a szervezetem, és elfogadja, hogy bizony októberig végéig nem jut hozzá az áhított folytatáshoz. addig kénytelen leszek beérni valami hiánypótló, kedves, romantikus limonádéval. leginkább Cora Carmack Szakítópróba című kötetével kacérkodom, ami korosztályban nagyjából megegyezik. csak ez nem szórakoztató -és szépirodalom határán van, inkább a ponyva felé hajlik a beharangozó alapján. de természetesen a jó ponyva igenis lehet minőségi és kiemelkedő a maga nemében (ezt még a nem-sznob irodalmároknak is be kell látniuk).

a szivárványon legelésző szárnyas tehenek persze csak sunyiban, a vállam fölött olvasnak ponyvát. ugyan nem irodalmárok, de éteri lények, és mint ilyenek fent kell tartaniuk a felsőbbrendűség látszatát. vagy mondhatjuk kertelés nélkül, hogy ők biza sznobok. a rosszabb fajtából. 

Hogy mit kell tenned, annak a kiderítésére néha az a legjobb módszer, ha azt teszed, amit nem kéne tenned.

Gayle Forman

ezer éve nem jártam erre. de tényleg...legalább ennyinek tűnt. általában akkor blogolok, mikor szükségem van rá. az életem [újabban/ úgy általában/ mondjuk/ esetleg] meg merem kockáztatni, hogy kiegyensúlyozottnak [???] nevezhető. so-so. de mivel itt vagyok hajnali háromnegyed 2-kor, sejthető, hogy az előző állításom nem fedi 100%-auchan a valóságot. szóval yep. itt vagyok.

nem kell tőlem hangzatos, nagy szavakat várni, kliséket meg mittomén [bár ki tudja, mind kliséket élünk meg, szóval az biztos lesz azért. meg tudod mit? nagy szavak is biztos lesznek! de egye kutya...], amiket anno, a tehenek gyerekkorában használtam, mert olyat már nem csinálok. meg hála az égnek [kopogjuk le milliószor, nehogy eljinxelődjön] szerelmi bánattal sem küszködöm. de...[mert itt a blogon mindig kell, hogy legyen de, különben értelme nem lenne]. az biztos, hogy szükségem van írásterápiára. pont mint régen, csak most nem olyan rendszeresen, és nem olyan szuperagresszíven.

pánikbeteg vagyok. minden oké az idő legnagyobb részében, kivéve mikor nem. néha vannak olyan helyzetek, amiket nem tudok úgy kezelni, mint egy átlag, normális korombeli [vagy kortól függetlenül akárki]. ne kérdezd, mitől van, mikor amúgy meg olyan normálisnak nézek ki. napersze... valljuk be, sosem voltam az. mindig stresszes voltam, mindenre rágörcsöltem, mindenért bűntudatom volt, mindenbe belebetegedtem. ez most is így van. és valószínűleg most nyár elején szakadt el nálam a cérna. nem kell megijedni, nem krónikus a helyzet. csak nem szeretek eljárni otthonról, tömegben lenni, tömegközlekedni, sorban állni, zárt helyekre menni, várakozni bármire is. sajnos, ez elég sok dolgot megakadályoz, ami alapvetően nem lenne luxus: koncertek, színház, mozi, bevásárlás, összejönni emberekkel. tehetetlennek, sebezhetőnek érzem magam számtalan helyzetben, olyan helyzetekben, amiket nem én irányítok. nem szeretek nem én irányítani. ha minden úgy történne, ahogy szeretném, nem lenne semmi baj. de persze ez nem így működik, meg az élet nem ilyen blablabla...szóval most pánikolok néha, és próbálom úgy-ahogy leküzdeni ezt. azért úgy-ahogy mert igazán támogatást csak néhány embertől kapok, és közülük is egy van [csak hogy őt se felejtsük el], aki igazán számít [ha tágabb spektrumban nézzük, jó esetben kettő], meg persze a tehenek [és mint tudjuk, ők a legfontosabbak]. a lényeg, hogy mondjuk úgy, nem nagyon kapok profi segítséget. ami kicsit fura is lenne, mert normál esetben nem is vagyok nagybetűs Beteg. többet és könnyebben sírok, mint előtte. szorongok. bizonyos "nehezen" kezelhető helyzetekben rosszul vagyok, kiver a víz, remegek, zsibbadok. kényszercselekszem. mindemellett hihetetlenül gyerekesen, őrülten és visszataszítóan tudok viselkedni.

viszont lassacskán össze kellene szednem magam, mert mindjárt kezdődik a szemeszter. és szemesztereket nem hagyunk ki, nem-nem. felmegyünk Pestre, reggelente kikelünk az ágyból [méghozzá nagyon reggel, mert minden nap 8-tól vannak óráim], felülünk a metróra, végig üljük az órákat...valószínűleg ez nem lesz ennyire egyszerű, de meg kell oldanom. és meg is tudom oldani. mert a pánikroham elmúlik, nem tart örökké. mint ahogy pánikbeteg sem leszek mindig. viszont addig is a saját terápiámat alkalmazom. amire egészen eddig nem is jöttem rá, hogy létezik. pedig igenis létezik, és ha tudtam volna róla, már hamarabb idejövök. a krízishelyzeteket mindig is sok-sok-sok szöveggel oldottam meg. az, hogy olvastam vagy írtam, majdnem mindegy volt. idén nyáron tudat alatt az olvasást választottam, úgymond az volt könnyebben elérhető. hihetetlen mennyiségben falom a könyveket. napi 1-1,5 a minimum, de a 2-3 kötet is előfordult. ez a terápiás olvasás. és amúgy tényleg van ilyen, szépen úgy hívják, hogy biblioterápia. ilyenkor mindenféle kiválogatott, a céloknak megfelelő könyvet olvastatnak a pácienssel és várják a csodát. hogy fejlődjön, meggyógyuljon stb. gyakran használják depresszió és pánikbetegség kezelésére is. hosszú távon hat.

na most gondolod, hogy bolond vagyok, mert nekem nincs olyan időszakom, hogy ne olvasnék valamit. ez így igaz, de nem ennyit. és most mindbe belelátom magam. mindben én vagyok a főszereplő, mindenkinek gondjai vannak és mindenki le tudja küzdeni. szóval én is le tudom küzdeni.

az utolsó három könyv, amit olvastam (2 nap/3 könyv sebességgel haladva) világított rá talán leginkább, hogy mit csinálok. az elsőben pánikbeteg volt a főszereplő, aki egy traumát átélt kislánynak és annak családjának segített. a másodikban szintén pánikrohamokkal küzdöttek. a harmadik ugyan kicsit kilógott, mert ott senki nem pánikolt. ott csak elfogadták, hogy fiatalok, betegek és bele fognak halni a betegségükbe. így aztán, kérdem én: én milyen jogon pánikolok, hisztizek és érzem magam nyomorultnak, mikor az én problémáim eltörpülnek a fiktív történetek fiktív szereplőinek problémái mögött?

hálás vagyok az íróknak és a kiadóknak és a sok kis betűembernek, azért mert léteznek. még ha ez nem is számít sokat és nem is ezért vannak, nekem nagyon sokat segítenek. köszönöm, hogy könyvmoly lehetek, főleg ilyenkor, mikor nemcsak kikapcsol és szórakoztat, hanem szükségem is van rá.

és a szivárványon legelésző szárnyas tehenek, most annyira örülnek nekem, hogy mentem be is szerzik az összes könyvet, amit csak szeretnék. ők is azt akarják, hogy meggyógyuljak.

Amitől nem félsz:
megölhet; ám amitől
félsz: el is pusztít.

Fodor Ákos

pár pillanattal ezelőtt eszméltem rá ama unheimlichkeit (köszönöm Freud) tényre, hogy becses budai lakhelyünkről még egy szót nem gépeltem. szóval most viszketés van az ujjbegyekben, hogy csapkodják a klaviatúrát. mert muszáJ. és amúgy is kell néha írni, hogy a szivárványon legelésző szárnyas tehenek tudják, hogy élek. ők ugyanis, csak az első budapesti lakhelyemig követtek, majd elszörnyedtek a XIII. kerület kedves kis utcácskáitól, és úgy döntöttek, jobb az ha maradnak vidéken a lakófelhőjükkel és vigyáznak a könyveimre, meg a kutyámra. szóval amíg ők itthonitthon lebegtek a ház fölött, én elfogyasztottam két albérletet. ahol most lakom (az szám szerint a harmadik, ha nem megy a matek) az egy budai csöppség 10 percre az egyetemtől a XI. kerületben. szipiszupi helyen van, jó a közlekedés, jó a környék, közel van minden stb. méretre apró, de kettőnknek (az általam igencsak szeretett Reteknek és jómagamnak) bőven elég. sajnos a cica/kutya az már nem férne el. szeretünk ott lakni alapesetben, csak ne jött volna minden össze hirtelen.

kétszer beáztunk. egyszer csótányokat kellett irtani (mert ez sajnos egy csótányos környék, feljönnek a csatornán a kis rémségek). egyszer berepedt ablak. egyszer folyt a bojler. egyszer kellett meszelni. és jó lenne egyszer megcsináltatni végre (már ha a kedves szolgáltató hajlandó lesz segítőkésznek mutatkozni) az éjszakai áramot... apró-cseprő gondok. a lényeg, hogy mindig van valami, a helyzet sosem tökéletesen ideális. (de úgy nem is lenne túl izgalmas). a legagyzabálóbb jelenleg talán a hűtő (neve legyen: Bob, the Bastard) Bob hűt. ez legalább kedves tőle. az már kevésbé, hogy annyira, hogy a fagyasztó ajtaja állandóan (de tényleg állandóan) befagy. (Bob, rossz hűtő vagy!). és ahhoz hogy kinyisd bivalyerősnek kell lenni (én nem vagyok az). de akkor sem akarja mindig az igazát. szóval inkább reped, törik, kiesik stb. a lényeg, hogy Bob nem egy könnyű eset. de azért nagyon szeretjük ám, csak használni nem szeretjük annyira. szóval csak akkor fagyasztunk, mikor nagyon muszáj és örülünk, hogy itt a hideg és nem kell fagyit venni. huh. tehát nem oly könnyű az élet Budán. (bár jobb, mint Pesten, mert itt azzal vagyok összezárva, akivel ez még így is kevés)

a lényeg az: tehenek, ide jöhettek már lebegni. ez egy barátságos környék, és talán a jelenlétetek hozna egy kis jószerencsét az odúra. nagy szükség lenne már rá. meg nekem is, mert 14-én zh-t írok, nagyon nem bölcsész zh-t. szóval jertek kabalának, meg mert tudtok nekem, és csak nekem súgni, mikor gondban leszek az adatbázissal, meg az xml-lel. 

sukiyo

nya szóval, az a helyzet, hogy megint gólya vagyok. ejj. egyike vagyok a legkisebbeknek a nagyok között (meg igazság szerint a kicsik között is, de akkor más szempontból közelítünk). ez annyit jelent, hogy most megint lehet félni az ismeretlentől. és ez az ismeretlen néha biza nagyon távol áll tőlem. de most talán épp nem...

túl vagyok a terminológus képzés első hetén. büszke vagyok magamra, mert minden órán ügyesen bent voltam. sőt, menjünk tovább: az órák legnagyobb részét kifejezetten élveztem. (bármennyire hihetetlen is ez) még az unalmas nevűeket is. ugyanis van nekem olyanom, hogy tudományos kutatás és közlés, nyelvpolitika, közgazdaságtan, leíró nyelvészeti alapok stb., amelyek nem tipikusan a legizgalmasabb óráknak tűnnek. valahogy mégis mindegyik zseniális volt. sőt! van nekem olyan órám, hogy matematika és statisztika, meg ismeretelmélet és logika (és mindegyik mélyén a filozófia). nem tagadom, egyikkel sem barátkoztam korábban, de az első hét távlatában, eme rengeteg tapasztalattal a hátam mögött, azt kell mondanom, hogy a pozitívan csalódtam kifejezés nem fejezi ki valódi érzelmeimet. mert mindkét óra naggggggggony érdekes volt, és nem mumusok az ágy alól, ahogy azt nem is oly rég hittem. viszont be kell vallanom, hogy egy tárgy bizony nem lett a szívem csücske, közel sem. valószínűleg zh-k előtt rémálmaim is lesznek vele: a természettudományok és a nyelvészet összefüggései (ennél azért bonyolultabb és hosszabb névre hallgat, de azt ne is kérjétek, kedves tehenek, hogy felidézzem). ne tévesszen meg a név, én is izgalmasnak gondoltam anno. de ez egy 3 és fél órás óra, ahol Unixról beszélünk, programozásról, xml-ről, adatbázisokról, reguláris kifejezésekről, meg hasonló ínyencségekről, amelyekről én, a tiszteletbeli tehéntestvér még soha egy kukkot nem hallottam. pedig a tanár úr szerint mindez triviális. igen, kedves uram, csak nem bölcsészföldén. ehhez jön még az, hogy ez nem egy átlagos 1-3 kredites tárgy, ahogy az nálunk megszokott. nem, ha bukunk, bukjunk nagyot, 3 kredit az piskóta, de mondjuk 5 kredit az már valami. de kitartóak vagyunk, magabiztosak, az agyunk pedig képes bármit befogadni...reméljük.

egy hét alatt tehát eljutottam arra a szintre, hogy élvezem az új szakot, nem akarok megválni tőle. egy húzós tárgy nem a világ vége, végül is éltem én már túl nyelvtörit meg filozófiát. viszont azt még mindig ne kérdezze meg tőlem senki, hogy mégis mit csinál már az a terminológus, mi az ő munkaköre? mert arra valami igen ködöset fogok válaszolni.

szóval csituljatok el tehenek, a kérdések ideje még nem jött el. addig játsszatok a geogebrával. az még nekem is ment, tehát rajtatok, mesebeli teremtményeken nem foghat ki.

Én igyekszem
(bárha másként is lehet)
késsel-villával enni az életet.

Fodor Ákos

sukiyo

az egy dolog, hogy felvettek terminológiára közel 20 pont fölénnyel, de hogy fogom én azt elvégezni???

kezdem kicsit a botrány előszelét érezni (szaglik...). mert én bizony nem arra teremtettem, hogy hétfőn NYOLCTÓL (!!!) délig  (azaz 4 könyörtelen órán át) matekozzak-statisztikázzak. bár már előző mondatomban bemutattam, mily zseniálisan összetett elmével rendelkezem, ugyanis minden nehézség nélkül sikerült kiszámolnom, hogy 8 és 12 között 4 siralmas óra fog eltelni. de lehet, eme gyors fejszámolást csak adrenalin hatására sikerül kiviteleznem. biza esz az ideg. de amúgy a mat-stat, még nem is a legrosszabb. a kemény dió, attól tartok a logikai és ismeretelmélet névre hallgató, előre sejthetően nem bölcsészbarát tárgy lesz. vagy majd negyedik félévben (feltéve, hogy eljutok addig) az adatbázis kezelés 8 kreditért. 8 kreditért!!!! bizony. eddig 8 kreditért jó esetben 4 órán kellett szorgalmasan jegyzetelnem, vagy legalábbis valakiét lemásolni. szóval kezdek félni.

de csak egy kicsit, mert valamikor régen (nagyon-nagyon-naggyon régen) nekem nemcsak bölcsész agyam volt. értettem én a matekhoz valamelyest, magyaráztam nálam nagyobbaknak, bölcsebbeknek kombinatorikát meg sokadfokú egyenleteket néha élvezettel, néha meg felháborodva, hogy ezt hogy nem értik. de ezek az idők már rég elmúltak. valószínűleg a biosz fakt. (mert olyanra is jártam, bölcsészhez nem méltón) kiölte belőlem a vonzalmat a reál tárgyak iránt. szomorú, de így igaz.

ha valaki (kedves nem létező olvasóim és tehenek) még nem jött volna rá, picit megrettentem. gyilkos két évem lesz. olyan, amit csak a legmerészebb bölcsészek vállalnak be (ezért leszünk olyan kevesen). de hála az égnek lesz velem még 3 igazán remek csoporttársam (meg még néhány, de az nem számít), szóval nem egyedül kell átvészelnem. lesz aki majd tanul velem a végtelenségig.

de még mielőtt elhitetem itt a jónéppel, hogy megbántam, leszögezném: ez nem így van. nem bánom én, hogy nyelvész leszek, meg várom is, meg érdekel. csak három év olvasás, meg olvasás és még több olvasás után kicsit furcsa lesz a 2+2. agyátállósan furcsa. és sanszos, hogy eleinte piszok nehéz. megeshet, hogy könyveket fogok falhoz csapkodni (de azért csak óvatosan, nehogy bajuk essen) és szidni fogom a világegyetemet, hogy megszülte a természettudományokat (pedig alapesetben nincs velük bajom, csak ne jöjjenek túl közel).

de amúgy lényegtelen. valószínűleg múló szeszély, és majd rájövök, hogy anno kart tévesztettem és elmegyek mondjuk elméleti fizikusnak vagy neurobiológusnak. mert biza a maga nemében mindkettő igen szép szakma, csak az én agyam nem tudná felszívni egyiket sem.

de tehenek, ne aggódjatok. nem vagyok én buta. először a nyelvészettől is, hogy féltem, most meg látjátok, mi lett belőlem. magam vagyok a két lábon járó BOTRÁNY!!!

Van úgy, hogy valaki egy haramia karmai között halálos rémületben van félóra hosszat, de mikor torkára teszik a kést, megszűnik a félelme.

Dosztojevszkij

sukiyo

khm. hát igen...1000 éve nem jártam erre. pontosabban kb. 7 hónapja, de az már majdnem 1000 év a szivárványon legelésző tehenek szemében. tudom, tudom: botrány vagyok. és nem illik ilyet csinálni. de van mentségem! szakdolgozatot írtam, és nem is lett ám rossz (5öst kaptam rá, lehet irigykedni). és az még semmi, államvizsgám is volt. jelentem helytálltam. pedig nagy volt a pánik, nehéz volt a tétel, nem volt ott a konzulensem, meleg volt, hiszti, sok idegen ember, Nyilasi tanár úr...de végül valahogy túléltem. nem tudom, hogy de végeztem vele, és a diplomámba (szép bordó) egy jó kövér jelest véstek be (nyomtattak, de a vésés csak ünnepélyesebb azért). és tudom, tehénkék, hogy épp eme remek események, kitartásom és győzelmem miatt, nem tudtok rám igazán haragudni. valljátok csak be, hogy csak sunyik vagytok és jó színészek! tudom ám, hogy mindjárt megbontjátok azt a barackos gyerekpezsgőt ott felhőlanden, és koccintotok rám. de még tartalékoljatok, mert 1000 év (vagy 7 hónap - kinek hogy tetszik) alatt sok-sok dolog történet. például az, hogy újra felvettek egyetemre, mesterképzésre, terminológiára...bizony, bizony. :) tehát bő egy hónap múlva ismét izgulhattok értem, a gólyáért. és hogy ez a gólya túlélje a matek, statisztika, logika, közgazdaságtan órákat. még végül is kiderülhet, hogy az alkalmazott nyelvészet fatális tévedésnek minősül számomra (de erre azért remélhetőleg nincs nagy esély).

a diploma megszerzése és az egyetemi felvétel között azért történtek más dolgok is. kifejezetten egyet emelnék ki (mert az nem volt oly hétköznapi): voltam Svájcban, a kicsi, drága, passzív, szupergyönyörű országban, ami annyira epic, hogy nem elég neki egy anyanyelv. zseniális az a hely! finomak a csokik, és kis tehénkéim, sokat láttam a nem föld fölött lebegő rokonaitokból (a.k.a tehén, amely nem legelészik szivárványon, csak "snassz" alpesi legelőn, de hozzájárul mennyei csokoládékhoz). mondtam is nekik, hogy ismerlek titeket, küldtek is nektek Tobleronét, de pechetekre mindet megettem.

aztán mi történt még velem? igazából úgy teltek a napjaim, mint általában. vagy cicáztam/bogyókáztam/buboztam (köszönjük szépen, még mindig csodásan vagyunk, csak ne veszekednénk annyit. :D - igazából nem veszekszünk ám) vagy sorozatoztam. idén nyárra Chuck dara lett betervezve, nagyjából egy órája végeztem is vele. szóval most valami koreai következik. :) Chuck csodás volt, minden percét élvezet volt nézni, nemcsak Zachary Levi miatt...a lényeg, hogy remek volt, szokásomhoz mértem elmorzsoltam a záráskor néhány könnycseppet, de most muszáj lesz tovább lépni a jó Korea felé. emellett volt még örülés a vízilabdásoknak, és van nagy kánikula (5 hete nem esett egy rendes eső, és a hőmérő nem igazán mutatott 30°-nál kevesebbet), amely elindítja bennem a Meleg van!/K*rva meleg! robotot, aki képes egész nap ezt a két mondatok ismételgetni, felváltva, hogy azért ne legyen unalmas.

holnap megyünk Pestre, van mindenféle intézni -és tennivaló még az iskolakezdés előtt. és hát nem látjuk egymást eleget nyáron bubbal, szóval kell pár nap együtt. :)

ti szivárványon legelésző szárnyas teheneim, ti legyetek türelmesek, majd még jelentkezem. menjetek Svájcba rokonlátogatóba, és köszönjétek meg a csokit. és vigyázzatok, nehogy a nagy melegben a fejetekbe szálljon a barackos gyerekpezsgő.

Nagy pohárból is
lehet kicsit kortyolni.
- Ez is: szabadság!

Fodor Ákos

sukiyo

nem tudom eldönteni, hogy szerencsés vagyok, hogy csak 3 vizsgám van ebben a szemeszterben, vagy iszonyatosan szerencsétlen, hogy pont ez a 3.

valószínűleg az igazság valahol a kettő között van... és valószínűleg nem érezném így, ha az az egy bizonyos (Modern magyar 1.2) nem lenne közöttük. ugyanis a mitológiával és a stilisztikával nincs is komoly problémán. de úgy, hogy harmadiknak pont ez a rettenet, ez a pokoljárás van, így igencsak sötétnek, ridegnek és kegyetlennek érzem a világot. csomóban áll a gyomrom, ugyanis 17-én (az 3 nap múlva van, ha valakinek - neked, kedves egyáltalánnemlétezemám olvasó - nem tűnt volna fel) jön...de tulajdonképpen annyira nem is vagyok ideges, mint általában lenni szoktam vizsgák előtt, mert jelen esetben totálisan az esélytelenek nyugalmával várom a magát irodalom vizsgának álcázó apokalipszist. azt még nem is említettem, hogy beugró is van hozzá, nehogy már szerencsétlen egyetemista rendesen fel tudjon készülni a tételekből... több tucatnyi verset ismerjünk fel rövidke részletek alapján. javítok: egyet ismerjünk fel, mert ha nem sikerül (és a második sem jön össze), akkor viszlát a következő meghirdetett időpontban. nem a beugróval van probléma, inkább azzal, hogy válogatták rá össze a verseket. mert mondjuk Pilinszky verset csak olyat kaptunk, amelyikben halak, víz meg tél van. Nemes Nagy Ágnes meg mintha csak a hóról tudott volna írni és a hidegről. szóval botrány. de semmi baj. 16-án átmegyek stilisztikából, reményeim szerint egy hármassal és utána lesz, ami lesz. mitológia pedig még messze van. azt még nem is említettem, hogy a tételek fele az nagyepika, arra meg végképp nincs ideje egy normális életet élő egyetemistának sem, hogy vaskos regényeket olvasson tucatjával.nem is oly nagy baj, hogy pálfordultam és nyelvész leszek... de sebaj. mint mondtam, ezt úgysem éljük túl, minek is aggódni.

a pulzusom normális. nem vagyok rosszul. nincsenek rémálmaim gonosz tanárokkal, életre kelt regényekkel, kortárs alkotókkal. hát persze, hogy nincsenek...de most miért is pocsékolom itt az időt? miért is nem Mészöly, Mándy, Oravecz (őt kivételesen egészen kedvelem...), Szilágyi, Márai ésatöbbi foglalkoztat épp?!

a szivárványon legelésző szárnyas tehenek féltenek. és persze boldogok, hogy ők alapvetően intellektuális, mindentudó teremtmények és nem kell elszenvedniük a felsőoktatással jár nehézségeket.

"Kibírhatatlan!" mondjuk - és kibírjuk. - Fodor Ákos

sukiyo

azt hiszem ideje, hogy leleplezzem magam. ezért is került ki vázlat állapotból az előző írásom, amely október 29-én született. bizony, már olyan rég. úgy éreztem vallomással tartozom - meg amúgy is, tisztára akarom magyarázni magam. mégiscsak új év van.

szóval...hát igen. volt egy apróbb fellobbanásom. szerelmetes gondolat a fordítás iránt. meg hogy legyünk aktívak, cselekvők. nem kellett hozzá egy hét, hogy ez csak úgy hupsz, elszálljon. botrány vagyok. mondhatjuk, hogy nincs időm, de ez csak félig-meddig igaz. ugyanis azért nincs időm, mert nem csinálok magamnak. mert hát nézek én millió sorozatot. olvasok is eleget. meg még iskolába is bejárok általában. néha-néha szocializálok is emberekkel, van kivel épp eleget, van akivel jóval kevesebbet, mint amennyit szeretnék. és persze van nekem lakótársam, barátom, szerelmetes kedvesem (e hármat értsd egyben), akivel ha tudom, a legtöbb időmet töltöm. mert nincs olyan időtartam, amely elég lenne belőle. hát ez van. ettől függetlenül azért csak lenne időm fordítani. úgy érzem cserbenhagytam a csapatot. szóval van egy csöppnyi bűntudatom. szóval az időmből legalább egy keveset lecsippentek és tényleg nekiállok a sorozatnak, amelyet oly nehézségek árán levadásztam magamnak.

pont jókor találom ki. vizsgaidőszak közepén. de most nem szocializálok - még annyit sem mint általában. kevesebbet látom a 3in1 személyt, nincs annyi sorozat. (igaz most darálom az Arrow-t, amire eddig valamilyen elvetemült okból nem figyeltem fel - én botor - de az egyelőre csak 9 rész...) szóval van azért egy kevéske időm. 3 vizsgám lesz csak. igaz nem könnyű egyik sem, de voltak már korábban is nehéz vizsgáim és valahogy mindegyiket túléltem (volt amit csak éppen), ez most sem lesz másképp. szóval Can't Lose (ez a cím), nem menekülhetsz tovább előlem. abba is hagyom az írást tüstént, hogy beléd vágjam a fejszém. aztán majd meglátjuk mennyire leszünk jóban.

a szivárványon legelésző szárnyas tehenek persze eléggé bizalmatlanok. ismernek engem, mint saját kis párosujjú patáikat. de majd megmutatom nekik, remélhetőleg. valamikor úgyis kész leszek az első résszel. aztán, hogy szakdolgozat, államvizsga, felvételi előtt vagy után...nos, az még kérdéses.

Maradj szorosan a nyomában annak, amibe belefogtál, s talán eljutsz a csúcsig, vagy oda, ahol egyedül te érted meg, hogy még nincs itt a csúcs.

- Seneca -

sukiyo

ugyebár végre sikerült rászánnom magam, hogy csatlakozzam egy ázsiai sorozatokat és filmeket fordító csapathoz. ezaz! gratula-gratula magamnak ehhez az egen nehéz, és meggondolatlan lépéshez. na jó, nem. de a nap folyamán azért párszor megfordult a fejemben, hogy isteni segítségért folyamodom és időutazom egy pár órácskát. mert bizony lusta disznó vagyok, aki menekül a munka (höhö) elől.

egy napon - és még pár órán - át kerestem ugyanis magamnak a tökéletes alanyt, a remegő áldozatot, aki majd nyelvtudásom és klaviatúrát csapkodni vágyó ujjaim által változik át. hát nem volt könnyű dolgom. mindent, amit szerettem volna, már lestipistopiztak, kivégeztek, megemésztettek, sőt már el is felejtettek. egyszerre több tucat oldalon kutattam. volt néhány kiszemelt, amelyet még senki nem fordított le. na annak örültem is, mint majom a farkának. egészen addig amíg rá nem jöttem, hogy olyannyira nincs hozzá fordítás, hogy angolt se lelni az internet egészén. hát nem hihetetlen? volt olyan, amihez lett volna fordítás, de a sorozat maga tűnt beszerezhetetlennek, vagy a videó abszolút minőségen alulinak. szóval több óra kutatás és több tucat pánik-ideg-düh-bőgőroham után, találtam magamnak egy olyat, amihez van jó angol fordítás, elvileg van működő torrent és elvileg nem fordítja senki. és emellett még érdekel is valamelyest. ja és mondjuk nem 2milliárd részes. ez is egy pozitívum. lett volna jó kis romcom, fordítatlan állapotban jó néhány...ja, 100 meg x részesek. hát az én időm sem végtelen azért. :P

a lényeg a lényeg, hogy az áldozat már kiszemelve. a beavatkozásra még nem kész. :( fránya lassú internet, amit nyár eleje óta képtelenek megcsinálni az illetékesek. nem is értem minek fizetjük...:S folyamatban van a beszerzés tehát. és lassacskán neki is lehet esni. program megvan, angol átkerül passzívból aktívba. és akkor mindenki szuperboldog lesz. főleg a szerelmetes lakótársam, mikor már sokadszor kérdem meg tőle, hogy milyen így a mondatszerkezet, helyesen értelmeztem-é, meg úgy általában, mennyire tart idegesítőnek. valószínűleg mindezt kellemes tört magyarsággal fogom tenni, mert addigra olyannyira elvesztem a nyelvérzékem, hogy ihajcsuhaj! de remélhetőleg visszatér az majd a közelgő vizsgaidőszakra és szakdolgozásra, mert különben igencsak kellemetlen élményeket okozhat. és csökkenő ösztöndíjat.

a sorozat maga bűbájosnak tűnik. 2011-es, 16 részes, korai romcom. a címe Can't Lose. főszereplőink első látásra szerelmes ügyvédek, akik a sorozat jelenében épp válnak. valahogy úgy érzem, hogy a végére mégis happyend lesz.^^

kíváncsian várom mi sül ki ebből. és hogy mennyire veszi el a fordítással járó ügyködés az életkedvem. bízom benne, hogy egyáltalán nem. és akkor már felkészülve az új sorozatokra, újult erővel stipistopizhatom le a legjobbakat.

hát igen. Lacan nem túl boldog, és Hamlet sem repes, hogy a francia és brit kultúra nem volt ma első helyen nálam. valószínűleg én sem fogok repesni, mikor jövő héten jegyet kapok az előadásomra. de a tanár is sorozatfüggő. biztos megérti, hogy ezt valahogy érdekesebbnek tartottam a szünetben, mint a francia pszichoanalízis elborult, láthatatlan gráfokkal, Másikkal, falloszokkal és az anya vágyával teleszórt Hamlet elemzését. vagy nem érti meg. de viccet félretéve, eskü, hogy még a héten soksoksoksoksok időt szánok Lacanra, meg Albeera meg mindenkire, akire kell és meg is érdemli.

de most megyek. fárasztó volt a mai nap. szellemem pihenni vágyik. a szivárványon legelésző szárnyas tehenek meg ki akarják sajátítani a laptopot, hogy levegyék rólam a további keresgélés terhét. köszönöm drága barátaim.^^

Ha elhatározzuk, hogy sikeresek leszünk, akkor azok is leszünk... Az erős akarat diadalt arat.

- L. M. Montgomery-

sukiyo

 nemrégiben születésnapom volt. és rákérdeztek hova lett a régi blogom...hm. hát nem is a nehéz kérdés, hanem, hogy mi van az újjal. már amennyire 2012 októberében újnak lehet nevezni...

hát igen. nem igazán voltam lelkes blogkisasszony mostanában. klaviatúra és szivárványon legelésző szárnyas tehenek helyett más töltötte ki az életem. de ideje lenne ötvözni az újat és a régit...és mondjuk hozzáadni valami még újabbat. igaz ugyan, hogy nem az írás töltötte ki mostanában a mindennapjaim, de azt nem mondhatom, hogy nem voltam abszolúte elégedett. van az írás helyett most más, ami épp elég életerőt ad, meg vidámságot, meg nyugalmat. és le se tagadhatnám, változtam is valamelyest. talán kezdek kinőni a gyerekkorból. mert azt azért továbbra - és lehet hogy később - sem állíthatom, hogy felnövök. ez az egy év most nem az írásról szólt. de most próbálok ezen visszaváltoztatni. nekiesek újra a blognak, nagy örömmel és egy kevés félelemmel. ez az én próbaidőm itt, és máshol is. rászánom magam a fordításra, a mozgásra, a szakdolgozásra, államvizsgálódásra és minden egyébre. és rátalálok újra a régi locsi-fecsi énemre, ami bevallom őszintén, most hogy szóba került már hiányzik is. csacsogjunk egy csöppet korlátok nélkül. ne kelljen elbújnom magam elől. mondjuk szépen TRALALA!

nos! most hogy így felvezettem, és az ujjaim is újra barátkoznak a bötükkel, csevegjünk egy pöppet, mi minden történt, eme mesebeli tájon. hm. ajajajajajj. a tehenek nem beszélnek. csak néznek. nem örülnek túlzottan, hogy elhanyagoltam őket. azt hiszem tudom is, mit(kit?) okolnak. na de bocik, az ember már szerelmes sem lehet? jólvanjólvan. elismerem, hogy kicsit keveset foglalkoztam veletek, de azt hiszem érthető is. lefoglaltak. de becsszó, hogy ez most változni fog. csak rázódunk egy picit. összehangolódunk, mint ezermegezer éve. felpattanunk a szélhajtású felhőjárgányra és fentről lesünk lefelé a sok maflára. menni fog ez. hajrá! együtt hallgatunk ismét Chopint, csak esetleg csatlakozik hozzánk még valaki...na. na. NA! hát mi ez a tekintet? hát ha én odáig vagyok érte, ti is így lesztek.
nem kell a hiszti! igenis menni fog. csak kicsit nehezen. de hát a szivárványon legelésző szárnyas tehenek nem ismernek lehetetlent! tudom ám, hogy még mindig barátok vagyunk.

de igen, az egy év, ami kimaradt. szerelmesen telt. és remélhetőleg így is folytatódik még egy jó darabig. hogy mi volt még? tanulás. vizsgaidőszak. nyár. lazsálás. lassúnet. BOTRÁÁÁÁNY! ősz. drágakönyvtár. közöslakás. villanybojler. Tandori. és most jön Lacan. nem menekülhetek előle tovább. tehát jön Lacan. és Albee. és stilisztika Fodorral. meg szakdolgozat, austeni. meg ízes nyelv és elszakítottterületetek20helységéneknevéneketimológiája. huh. meg még jönnek miegyebek. jók is...meg maga a pokoljárás! jönnek az tehenek, meg én, meg marad a szerelem. és jön az, hogy aktív leszek, és mozgok, és fordítok, és szeretek, meg élek, meg vár a könyvtár - az a csodálatos -, és dalolunk torkunk szakadtából, mert az úgy esik jól. és tényleg úgy lesz, ahogy eltervezve vagyon. hupsz!

és látom, hogy a szivárványon legelésző szárnyas tehenek végre kezdenek felém pillogni. csak sikerülni fog. tudták ők, hogy visszatérek. nem is mérgesek már. vajból van a szívük, az az éteri. :]

Jöhet a
jövő -
úgyis jön -
nem hívom.

- Fodor Ákos -  

sukiyo

kezdhetek rögtön patetikusan?

mijazhogy!

mondjuk úgy: új élet - új blog. nem, nem. ne lássatok bele csodákat. csak valahogy túlnőtt rajtam az írás egy időben, és most szeretnék újra az uralma alá kerülni... akkor talán fordítva? új blog - új élet. ez sem tökéletes. de egyet már most leszögezhetek: engem az írás meghatároz. sok más egyébbel együtt.

régebben borzasztóan sokat írtam. verseket, novellákat, főként blogot. azzal tudtam leggyorsabban csillapítani íráséhségem. de az elmúlt majd félévben nem volt rá időm. vagy nem volt hozzá kedvem. vagy csak jó dolgok történtek velem, amiről úgy gondoltam nem érdemes írni. csacsi hozzáállás. tudom én. az írás nélkül nem is én lennék. jön velem; vagy elfogadsz ezzel vagy ellentétes irányba haladunk tovább (és ha kell én fordulok vissza).

nem vágyom rajongókra. csak szeretnék újra ujjperceketfájdítóan hosszú bejegyzéseket róni az éter cizellált kódexlapjaira.

lesz itt szó filmekről (ó, de még mennyiről), sorozatokról, keletről és nyugatról, irodalomról, de dögivel ám, szerelemről, ha már az is van (nem titkoljuk, hanem dicsekszünk vele, bármennyire nem szép dolog is az...), az iskoláról, mikor a ZH-k kikészítenek, az emberekről, mikor megbántanak vagy boldoggá tesznek, a világról, nevetésről, színekről, zenéről, régi-kopott emlékekről (pardonbocsánat, szentimentális lény vagyok)...mindenről, ami megérint. (és hogy Fodor Ákos szavaival éljek, engem minden megérint...)

először néhány szót rólam:

- nevem: pszt! az titok. - nemem: le sem tagadhatnám. - kedvenc állat: ez könnyű! tehén! - zene jöhet? minőségi minden mennyiségben. - filmek? kb. az életem. - mi leszek, ha nagy leszek? nagy az sosem leszek, és azt hiszem felnőttnek is megmaradok gyereknek. amúgy meg írni szeretnék (bármit, akármit)...meglepődtél mi? - mit csinálok hétköznapjaimon? tanulok(?), könyvtárak eldugott szegleteiben meglelhetsz. - és szabadidőmben? nem konkretizálok, nyitott vagyok én mindenre, ami egy csepp vidámságot ad. - hol élek? álomvilágban; ébren is! - és a szerelem? köszönöm szépen, megvan az is. azt hiszem meg is tartom még egy darabig. csillagos ötössel járta ki a Teegykincsvagymázlimvanveled Akadémiát. - képzelt barátok? ooo. hát persze. az igaziak mellett nekik is van helyük. róluk még sokszor lesz szó. - és mit is csinálok ébren éjjel fél 2-kor? éjjelibagolykodom (mindig mikor tehetem), tipikus bölcsész szokás. amúgy meg veled(velem?) beszélgetek. csak nem rázhatlak le olyan primitív indokkal, hogy bocs, hiányol a plüssmackóm meg a kabalatakaróm. - érthető. még egy utolsó kérdés, ha nem haragszom, tulajdonképpen mennyire is vagyok örült? jajj, hát aggodalomra semmi ok! ez így egészséges.

najólvanjólvan. lassacskán tényleg aludni kellene. már csak pár mondat, hogy elhasználjam az összes mai kommunikációs szavamat (különben a végén álomba kellene beszélnem magam). a szokások híve vagyok. új helyre költöztem ugyan blogostul, de a régi szokásokat nem tudom levetkőzni. tehát itt minden marad szivárványszín, vidám, bolond. tele lesz idézetekkel, popkulturális utalásokkal, képekkel, kesze-kuszasággal, hibás paradigmatizálásokkal, művészettel, csodákkal és ámulással, meg persze szivárványon legelésző szárnyas tehenekkel...

...akik épp bőröndjeik súlyától rogyadozva költözködnek. valahogy rájuk tört a "viselkedjünkúgymintnormálhalandóésfeledkezzünkmegistenitermészetünkről" mánia. most mondjam azt, hogy sajnálom őket?

Hagyd a létrát, ugorj, ha vakon is, az örökkévalóságba, jöjjön, aminek jönnie kell, jöjjön a menny, jöjjön a pokol... - Ruth Rendell -

sukiyo