Szivárványon legelésző szárnyas tehén

na, nem kell megijedni, mert most kivételesen nem valódi PÁNIKról van szó (bár mostanában annyira nem jó a a hangulatom a valószínűsíthető vitaminhiányom miatt), hanem arról, hogy elkezdtem parázni. mert mi van, ha nem vesznek fel a képzésre, amire még nem is jelentkeztem? mi van,…

-kérdik a tehenek. a helyzet valamelyest változatlan. még mindig pánikbeteg vagyok (sajnos), még mindig rengeteget olvasok (nem is volt kérdés...), meg nézem a sorozataimat, egy koreai csodát fordítok, játszok, tanulok, főzök, a párommal (aki egy kis mazsola) és a barátaimmal…

aktivizálódtam. mármint magamhoz képest, mert rövid időn belül (és nem relatíve rövid időn belül) másodszor járok itt. az aktivizálódás lehet, egy kicsit túl merész kifejezés...nem mintha számítana. szóval még mindig biblioterápia. végre egy új indok, mikor kedves…