azt hiszem ideje, hogy leleplezzem magam. ezért is került ki vázlat állapotból az előző írásom, amely október 29-én született. bizony, már olyan rég. úgy éreztem vallomással tartozom - meg amúgy is, tisztára akarom magyarázni magam. mégiscsak új év van.

szóval...hát igen. volt egy apróbb fellobbanásom. szerelmetes gondolat a fordítás iránt. meg hogy legyünk aktívak, cselekvők. nem kellett hozzá egy hét, hogy ez csak úgy hupsz, elszálljon. botrány vagyok. mondhatjuk, hogy nincs időm, de ez csak félig-meddig igaz. ugyanis azért nincs időm, mert nem csinálok magamnak. mert hát nézek én millió sorozatot. olvasok is eleget. meg még iskolába is bejárok általában. néha-néha szocializálok is emberekkel, van kivel épp eleget, van akivel jóval kevesebbet, mint amennyit szeretnék. és persze van nekem lakótársam, barátom, szerelmetes kedvesem (e hármat értsd egyben), akivel ha tudom, a legtöbb időmet töltöm. mert nincs olyan időtartam, amely elég lenne belőle. hát ez van. ettől függetlenül azért csak lenne időm fordítani. úgy érzem cserbenhagytam a csapatot. szóval van egy csöppnyi bűntudatom. szóval az időmből legalább egy keveset lecsippentek és tényleg nekiállok a sorozatnak, amelyet oly nehézségek árán levadásztam magamnak.

pont jókor találom ki. vizsgaidőszak közepén. de most nem szocializálok - még annyit sem mint általában. kevesebbet látom a 3in1 személyt, nincs annyi sorozat. (igaz most darálom az Arrow-t, amire eddig valamilyen elvetemült okból nem figyeltem fel - én botor - de az egyelőre csak 9 rész...) szóval van azért egy kevéske időm. 3 vizsgám lesz csak. igaz nem könnyű egyik sem, de voltak már korábban is nehéz vizsgáim és valahogy mindegyiket túléltem (volt amit csak éppen), ez most sem lesz másképp. szóval Can't Lose (ez a cím), nem menekülhetsz tovább előlem. abba is hagyom az írást tüstént, hogy beléd vágjam a fejszém. aztán majd meglátjuk mennyire leszünk jóban.

a szivárványon legelésző szárnyas tehenek persze eléggé bizalmatlanok. ismernek engem, mint saját kis párosujjú patáikat. de majd megmutatom nekik, remélhetőleg. valamikor úgyis kész leszek az első résszel. aztán, hogy szakdolgozat, államvizsga, felvételi előtt vagy után...nos, az még kérdéses.

Maradj szorosan a nyomában annak, amibe belefogtál, s talán eljutsz a csúcsig, vagy oda, ahol egyedül te érted meg, hogy még nincs itt a csúcs.

- Seneca -

sukiyo