nya szóval, az a helyzet, hogy megint gólya vagyok. ejj. egyike vagyok a legkisebbeknek a nagyok között (meg igazság szerint a kicsik között is, de akkor más szempontból közelítünk). ez annyit jelent, hogy most megint lehet félni az ismeretlentől. és ez az ismeretlen néha biza nagyon távol áll tőlem. de most talán épp nem...
túl vagyok a terminológus képzés első hetén. büszke vagyok magamra, mert minden órán ügyesen bent voltam. sőt, menjünk tovább: az órák legnagyobb részét kifejezetten élveztem. (bármennyire hihetetlen is ez) még az unalmas nevűeket is. ugyanis van nekem olyanom, hogy tudományos kutatás és közlés, nyelvpolitika, közgazdaságtan, leíró nyelvészeti alapok stb., amelyek nem tipikusan a legizgalmasabb óráknak tűnnek. valahogy mégis mindegyik zseniális volt. sőt! van nekem olyan órám, hogy matematika és statisztika, meg ismeretelmélet és logika (és mindegyik mélyén a filozófia). nem tagadom, egyikkel sem barátkoztam korábban, de az első hét távlatában, eme rengeteg tapasztalattal a hátam mögött, azt kell mondanom, hogy a pozitívan csalódtam kifejezés nem fejezi ki valódi érzelmeimet. mert mindkét óra naggggggggony érdekes volt, és nem mumusok az ágy alól, ahogy azt nem is oly rég hittem. viszont be kell vallanom, hogy egy tárgy bizony nem lett a szívem csücske, közel sem. valószínűleg zh-k előtt rémálmaim is lesznek vele: a természettudományok és a nyelvészet összefüggései (ennél azért bonyolultabb és hosszabb névre hallgat, de azt ne is kérjétek, kedves tehenek, hogy felidézzem). ne tévesszen meg a név, én is izgalmasnak gondoltam anno. de ez egy 3 és fél órás óra, ahol Unixról beszélünk, programozásról, xml-ről, adatbázisokról, reguláris kifejezésekről, meg hasonló ínyencségekről, amelyekről én, a tiszteletbeli tehéntestvér még soha egy kukkot nem hallottam. pedig a tanár úr szerint mindez triviális. igen, kedves uram, csak nem bölcsészföldén. ehhez jön még az, hogy ez nem egy átlagos 1-3 kredites tárgy, ahogy az nálunk megszokott. nem, ha bukunk, bukjunk nagyot, 3 kredit az piskóta, de mondjuk 5 kredit az már valami. de kitartóak vagyunk, magabiztosak, az agyunk pedig képes bármit befogadni...reméljük.
egy hét alatt tehát eljutottam arra a szintre, hogy élvezem az új szakot, nem akarok megválni tőle. egy húzós tárgy nem a világ vége, végül is éltem én már túl nyelvtörit meg filozófiát. viszont azt még mindig ne kérdezze meg tőlem senki, hogy mégis mit csinál már az a terminológus, mi az ő munkaköre? mert arra valami igen ködöset fogok válaszolni.
szóval csituljatok el tehenek, a kérdések ideje még nem jött el. addig játsszatok a geogebrával. az még nekem is ment, tehát rajtatok, mesebeli teremtményeken nem foghat ki.
Én igyekszem
(bárha másként is lehet)
késsel-villával enni az életet.Fodor Ákos
sukiyo
