khm. hát igen...1000 éve nem jártam erre. pontosabban kb. 7 hónapja, de az már majdnem 1000 év a szivárványon legelésző tehenek szemében. tudom, tudom: botrány vagyok. és nem illik ilyet csinálni. de van mentségem! szakdolgozatot írtam, és nem is lett ám rossz (5öst kaptam rá, lehet irigykedni). és az még semmi, államvizsgám is volt. jelentem helytálltam. pedig nagy volt a pánik, nehéz volt a tétel, nem volt ott a konzulensem, meleg volt, hiszti, sok idegen ember, Nyilasi tanár úr...de végül valahogy túléltem. nem tudom, hogy de végeztem vele, és a diplomámba (szép bordó) egy jó kövér jelest véstek be (nyomtattak, de a vésés csak ünnepélyesebb azért). és tudom, tehénkék, hogy épp eme remek események, kitartásom és győzelmem miatt, nem tudtok rám igazán haragudni. valljátok csak be, hogy csak sunyik vagytok és jó színészek! tudom ám, hogy mindjárt megbontjátok azt a barackos gyerekpezsgőt ott felhőlanden, és koccintotok rám. de még tartalékoljatok, mert 1000 év (vagy 7 hónap - kinek hogy tetszik) alatt sok-sok dolog történet. például az, hogy újra felvettek egyetemre, mesterképzésre, terminológiára...bizony, bizony. :) tehát bő egy hónap múlva ismét izgulhattok értem, a gólyáért. és hogy ez a gólya túlélje a matek, statisztika, logika, közgazdaságtan órákat. még végül is kiderülhet, hogy az alkalmazott nyelvészet fatális tévedésnek minősül számomra (de erre azért remélhetőleg nincs nagy esély).
a diploma megszerzése és az egyetemi felvétel között azért történtek más dolgok is. kifejezetten egyet emelnék ki (mert az nem volt oly hétköznapi): voltam Svájcban, a kicsi, drága, passzív, szupergyönyörű országban, ami annyira epic, hogy nem elég neki egy anyanyelv. zseniális az a hely! finomak a csokik, és kis tehénkéim, sokat láttam a nem föld fölött lebegő rokonaitokból (a.k.a tehén, amely nem legelészik szivárványon, csak "snassz" alpesi legelőn, de hozzájárul mennyei csokoládékhoz). mondtam is nekik, hogy ismerlek titeket, küldtek is nektek Tobleronét, de pechetekre mindet megettem.
aztán mi történt még velem? igazából úgy teltek a napjaim, mint általában. vagy cicáztam/bogyókáztam/buboztam (köszönjük szépen, még mindig csodásan vagyunk, csak ne veszekednénk annyit. :D - igazából nem veszekszünk ám) vagy sorozatoztam. idén nyárra Chuck dara lett betervezve, nagyjából egy órája végeztem is vele. szóval most valami koreai következik. :) Chuck csodás volt, minden percét élvezet volt nézni, nemcsak Zachary Levi miatt...a lényeg, hogy remek volt, szokásomhoz mértem elmorzsoltam a záráskor néhány könnycseppet, de most muszáj lesz tovább lépni a jó Korea felé. emellett volt még örülés a vízilabdásoknak, és van nagy kánikula (5 hete nem esett egy rendes eső, és a hőmérő nem igazán mutatott 30°-nál kevesebbet), amely elindítja bennem a Meleg van!/K*rva meleg! robotot, aki képes egész nap ezt a két mondatok ismételgetni, felváltva, hogy azért ne legyen unalmas.
holnap megyünk Pestre, van mindenféle intézni -és tennivaló még az iskolakezdés előtt. és hát nem látjuk egymást eleget nyáron bubbal, szóval kell pár nap együtt. :)
ti szivárványon legelésző szárnyas teheneim, ti legyetek türelmesek, majd még jelentkezem. menjetek Svájcba rokonlátogatóba, és köszönjétek meg a csokit. és vigyázzatok, nehogy a nagy melegben a fejetekbe szálljon a barackos gyerekpezsgő.
Nagy pohárból is
lehet kicsit kortyolni.
- Ez is: szabadság!Fodor Ákos
sukiyo
