kezdhetek rögtön patetikusan?
mijazhogy!
mondjuk úgy: új élet - új blog. nem, nem. ne lássatok bele csodákat. csak valahogy túlnőtt rajtam az írás egy időben, és most szeretnék újra az uralma alá kerülni... akkor talán fordítva? új blog - új élet. ez sem tökéletes. de egyet már most leszögezhetek: engem az írás meghatároz. sok más egyébbel együtt.
régebben borzasztóan sokat írtam. verseket, novellákat, főként blogot. azzal tudtam leggyorsabban csillapítani íráséhségem. de az elmúlt majd félévben nem volt rá időm. vagy nem volt hozzá kedvem. vagy csak jó dolgok történtek velem, amiről úgy gondoltam nem érdemes írni. csacsi hozzáállás. tudom én. az írás nélkül nem is én lennék. jön velem; vagy elfogadsz ezzel vagy ellentétes irányba haladunk tovább (és ha kell én fordulok vissza).
nem vágyom rajongókra. csak szeretnék újra ujjperceketfájdítóan hosszú bejegyzéseket róni az éter cizellált kódexlapjaira.
lesz itt szó filmekről (ó, de még mennyiről), sorozatokról, keletről és nyugatról, irodalomról, de dögivel ám, szerelemről, ha már az is van (nem titkoljuk, hanem dicsekszünk vele, bármennyire nem szép dolog is az...), az iskoláról, mikor a ZH-k kikészítenek, az emberekről, mikor megbántanak vagy boldoggá tesznek, a világról, nevetésről, színekről, zenéről, régi-kopott emlékekről (pardonbocsánat, szentimentális lény vagyok)...mindenről, ami megérint. (és hogy Fodor Ákos szavaival éljek, engem minden megérint...)
először néhány szót rólam:
- nevem: pszt! az titok. - nemem: le sem tagadhatnám. - kedvenc állat: ez könnyű! tehén! - zene jöhet? minőségi minden mennyiségben. - filmek? kb. az életem. - mi leszek, ha nagy leszek? nagy az sosem leszek, és azt hiszem felnőttnek is megmaradok gyereknek. amúgy meg írni szeretnék (bármit, akármit)...meglepődtél mi? - mit csinálok hétköznapjaimon? tanulok(?), könyvtárak eldugott szegleteiben meglelhetsz. - és szabadidőmben? nem konkretizálok, nyitott vagyok én mindenre, ami egy csepp vidámságot ad. - hol élek? álomvilágban; ébren is! - és a szerelem? köszönöm szépen, megvan az is. azt hiszem meg is tartom még egy darabig. csillagos ötössel járta ki a Teegykincsvagymázlimvanveled Akadémiát. - képzelt barátok? ooo. hát persze. az igaziak mellett nekik is van helyük. róluk még sokszor lesz szó. - és mit is csinálok ébren éjjel fél 2-kor? éjjelibagolykodom (mindig mikor tehetem), tipikus bölcsész szokás. amúgy meg veled(velem?) beszélgetek. csak nem rázhatlak le olyan primitív indokkal, hogy bocs, hiányol a plüssmackóm meg a kabalatakaróm. - érthető. még egy utolsó kérdés, ha nem haragszom, tulajdonképpen mennyire is vagyok örült? jajj, hát aggodalomra semmi ok! ez így egészséges.
najólvanjólvan. lassacskán tényleg aludni kellene. már csak pár mondat, hogy elhasználjam az összes mai kommunikációs szavamat (különben a végén álomba kellene beszélnem magam). a szokások híve vagyok. új helyre költöztem ugyan blogostul, de a régi szokásokat nem tudom levetkőzni. tehát itt minden marad szivárványszín, vidám, bolond. tele lesz idézetekkel, popkulturális utalásokkal, képekkel, kesze-kuszasággal, hibás paradigmatizálásokkal, művészettel, csodákkal és ámulással, meg persze szivárványon legelésző szárnyas tehenekkel...
...akik épp bőröndjeik súlyától rogyadozva költözködnek. valahogy rájuk tört a "viselkedjünkúgymintnormálhalandóésfeledkezzünkmegistenitermészetünkről" mánia. most mondjam azt, hogy sajnálom őket?
Hagyd a létrát, ugorj, ha vakon is, az örökkévalóságba, jöjjön, aminek jönnie kell, jöjjön a menny, jöjjön a pokol... - Ruth Rendell -
sukiyo
