pár pillanattal ezelőtt eszméltem rá ama unheimlichkeit (köszönöm Freud) tényre, hogy becses budai lakhelyünkről még egy szót nem gépeltem. szóval most viszketés van az ujjbegyekben, hogy csapkodják a klaviatúrát. mert muszáJ. és amúgy is kell néha írni, hogy a szivárványon legelésző szárnyas tehenek tudják, hogy élek. ők ugyanis, csak az első budapesti lakhelyemig követtek, majd elszörnyedtek a XIII. kerület kedves kis utcácskáitól, és úgy döntöttek, jobb az ha maradnak vidéken a lakófelhőjükkel és vigyáznak a könyveimre, meg a kutyámra. szóval amíg ők itthonitthon lebegtek a ház fölött, én elfogyasztottam két albérletet. ahol most lakom (az szám szerint a harmadik, ha nem megy a matek) az egy budai csöppség 10 percre az egyetemtől a XI. kerületben. szipiszupi helyen van, jó a közlekedés, jó a környék, közel van minden stb. méretre apró, de kettőnknek (az általam igencsak szeretett Reteknek és jómagamnak) bőven elég. sajnos a cica/kutya az már nem férne el. szeretünk ott lakni alapesetben, csak ne jött volna minden össze hirtelen.
kétszer beáztunk. egyszer csótányokat kellett irtani (mert ez sajnos egy csótányos környék, feljönnek a csatornán a kis rémségek). egyszer berepedt ablak. egyszer folyt a bojler. egyszer kellett meszelni. és jó lenne egyszer megcsináltatni végre (már ha a kedves szolgáltató hajlandó lesz segítőkésznek mutatkozni) az éjszakai áramot... apró-cseprő gondok. a lényeg, hogy mindig van valami, a helyzet sosem tökéletesen ideális. (de úgy nem is lenne túl izgalmas). a legagyzabálóbb jelenleg talán a hűtő (neve legyen: Bob, the Bastard) Bob hűt. ez legalább kedves tőle. az már kevésbé, hogy annyira, hogy a fagyasztó ajtaja állandóan (de tényleg állandóan) befagy. (Bob, rossz hűtő vagy!). és ahhoz hogy kinyisd bivalyerősnek kell lenni (én nem vagyok az). de akkor sem akarja mindig az igazát. szóval inkább reped, törik, kiesik stb. a lényeg, hogy Bob nem egy könnyű eset. de azért nagyon szeretjük ám, csak használni nem szeretjük annyira. szóval csak akkor fagyasztunk, mikor nagyon muszáj és örülünk, hogy itt a hideg és nem kell fagyit venni. huh. tehát nem oly könnyű az élet Budán. (bár jobb, mint Pesten, mert itt azzal vagyok összezárva, akivel ez még így is kevés)
a lényeg az: tehenek, ide jöhettek már lebegni. ez egy barátságos környék, és talán a jelenlétetek hozna egy kis jószerencsét az odúra. nagy szükség lenne már rá. meg nekem is, mert 14-én zh-t írok, nagyon nem bölcsész zh-t. szóval jertek kabalának, meg mert tudtok nekem, és csak nekem súgni, mikor gondban leszek az adatbázissal, meg az xml-lel.
sukiyo
