augusztus 30. ama neves nap, amikor lezárul az általam olyan nagyon várt szakirányú továbbképzésre a jelentkezés. persze most gondolhatjátok, hogy naés? hát jelentkezni kell addig, aztán jóccakát.
ooo, hát persze. mintha az olyan egyszerű lenne a mai magyar egyetemi bürokrácia setét erdejében, ködös ingoványában, feneketlen (s krákenes) tavában. szóval yep. az nem úgy megy ám, hogy csak úgy jelentkezik az ember. mintha amúgy nem lenne eléggé görcsben amiatt, hogy felveszik-e. nem, véres verejtékkel küzdjön csak meg azért, hogy esetleg a nagyokosok azt mondhassák, bocs, de te nem kellesz nekünk.
az e-mailekre nem válaszolnak, a telefont nem veszik fel (egyiket sem a 100 közül) MUNKAIDŐBEN!!! de mivel kreatív írás a képzés neve, majd írok egy novellát a kínjaimról, hátha akkor jelentkezési lap nélkül is felvesznek. vagy nem? a remény hal meg utoljára, ugyebár mondják a bölcsek. szóval mától nevem legyen Remény, mert a neurózis megöli az idegeimet, majd szép lassan engem is.
szóval röviden tömören az a nyári program. meg azért diákmunkám is vagyok, csak hogy még kevésbé legyen csodás. de igazából egy szavam se lehet, mert ugyan sokat keresni nem fogok, viszont nem rossz, és ha egy könyv megtetszik azt elhozhatom. ma is szereztem magamnak 5 (ÖT!!!) ingyenkönyvet. ami azért elég kellemes tud lenni. :) ez legalább kárpótol a jelentkezési stagnálás és információhiány miatt.
viszont most elég is a rinyálásból, mert a szivárványon legelésző szárnyas tehenek kávézni akarnak, aztán kiülni a medencébe este (amit még persze nekem fel is kell állítanom, mert ők nem akarják megmozdítani azt az isteni lábukat), hogy megnézzék a csillaghullást.
sukiyo
