-kérdik a tehenek.
a helyzet valamelyest változatlan. még mindig pánikbeteg vagyok (sajnos), még mindig rengeteget olvasok (nem is volt kérdés...), meg nézem a sorozataimat, egy koreai csodát fordítok, játszok, tanulok, főzök, a párommal (aki egy kis mazsola) és a barátaimmal töltöm a napjaim.
hála az égnek, nem olyan rossz a helyzet, mint amitől nyáron még rettegtem. so-so be tudok járni az órákra, és a tanáraim tudják, elfogadják, megértik a problémám és támogatnak, segítenek. szóval ez nagyon jó. és szerencsésnek érzem magam emiatt. és még de sincs.
azt hiszem, valamelyest javult is a helyzet. ritkábban van problémám a tömegközlekedéssel, egyedül is el tudok menni boltba, suliba, ügyeket intézni. sőt, néha úgy érzem (magamtól!), hogy szívesen elmennék ide-oda. még állatkertben is voltunk a Retekkel nem olyan rég, és csak délután akadtam ki a tömegtől meg a hangzavartól. a legrosszabb az 1 órás vonat hétvégente oda-vissza. így aztán megszokottá vált, hogy kevesebbet megyek haza, elkerülve így a pánikot.továbbra is a legtöbb gondot az okozza, ha nem tudom uralni a helyzetet, nem én döntök az időmről, vagy ha nem látom előre a dolgok végét, eredményét. türelmetlen vagyok, ingerlékeny és gonosz ilyenkor. és a pánikommal nem tudok mit kezdeni. rögeszméim vannak, kényszercselekszem. mindig kell, hogy legyen nálam víz, savlekötő, hányinger elleni gyógyszer, könyv, zene és a csoda, ami segít: az elsősegély csepp. de ha pánikrohamom van, igazából szinte mindegy, hogy minden nálam van-e. mert akkor csak a pánik számít. nem tudok elvonatkoztatni tőle és az egyetlen dolog, ami még eszembe jut közben az a szégyen. mert borzasztóan szégyellem magam közben. és azt hiszem, ez a legrosszabb benne. irtózatosan kellemetlenül érzem magam, és nem tudok könnyen megnyugodni, csak mikor a roham elmúlik. ilyenkor hihetetlenül gyerekesen is viselkedem. és félek, hogy valaki egyszer odajön hozzám és megkérdezi, hogy miért sírok. vagy megjegyzi, hogy ennyi idősen nem kellene így viselkedni. szóval ja. néha nem könnyű. de vannak, akik segítenek, és bár mikor rám erőltetnek dolgokat, kicsit utálom őket. de tudom, hogy igazuk van, és jól csinálják, amit csinálnak.
és azt is tudom, hogy egyszer meg fogok teljesen gyógyulni. csak nem megy könnyen. a szivárványon legelésző szárnyas tehenek pedig addig is lélekemelő könyvekkel látnak el.
Fölépíteni
és belakni magamat
napmintnapmintnap.- Fodor Ákos -
sukiyo
